Az első gyöngyfám. :)

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.

Csernus Imre

‎"Sosincs késő az újrakezdéshez. Mindegy hol vagy, mindegy, merre jártál, hány zsákutcába szaladtál. Az élet az újrakezdésekről szól. Az utazásról. Az út szépségéről. Ha labirintusba tévedtél, lesz egy apró fény, mely kivezet belőle. És ahogy haladsz a fény felé, azt veszed észre, már ki is jutottál. Ha rossz vonatra szálltál, a következő állomáson leszállsz róla. Miért ne tehetnéd ezt az életeddel is?

 Ezek a sorok most nagyon én vagyok!!!!

 

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi-e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett!"

 Az utóbbi időben nagyon aktuális számomra, csak még nem találtam meg az utat.

 

Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindig van kiút. Mindig. Ha valaki benne van a kátyúban, oda valahogy eljutott, vagyis belesétált. Ha pedig belesétált, akkor abból éppúgy ki is tud sétálni, mert megvan a két lába… Ha benn van, de korábban nem volt benne, akkor ezek szerint van egy út…Dr. Csernus

Legutóbbi műveim,  az alsó az szalvétatechnikával készült, próba munka! Ja, a felső, ha valaki nem ismerné fel, az egy mobiltok :).

Kisfiamtól kaptam Anyák Napjára, azt hiszem nem kell kommentálnom, a sorok mindent elmondanak!

anyu

anyu képzeld, megértettem.
megértettem, potom 18 év, te több vagy most.
hogy miért nem lehetsz te oly sokszor énvelem,
hogy ember embert, miért tapos.
anyu képzeld, megértettem.

anyu képzeld, rájöttem.
rájöttem, hogy mi is az, hogy szeretni.
hogy milyen az, amikor valaki aggódik én értem,
hogy milyen is, aggódó embernek lenni.
anyu képzeld, rájöttem.

anyu képzeld, felfogtam azt,
miért kell neked oly sokat dolgozni, olyan messze.
hogy te csak jót akarsz, s nem akarod azt,
hogy a család, mint létforma elvesszen.
anyu képzeld, felfogtam azt.

anyu képzeld, érzem.
érzem, hogy ölelsz, ha nem vagy itt.
hogy két kézzel szorítassz, ugyanúgy, mint kisgyermek,
hogy két kezed szorít, ha nem vagy itt.
anyu képzeld, érzem…