Az Önsajnálat a legnagyobb ellenségünk!

" Semmi nem vált ki olyan gyorsan és olyan súlyos depressziót, mint az önsajnálat. Ha a betegségnek ezt az okát állítom a beteg elé, tiltakozik: "Én nem sajnálom magam! Lehet, hogy másoknál így van, de nálam soha." Egyikük dühösen válaszolta: "Segítséget vártam Öntől, de látom, hogy egyáltalán nem érti a problémámat." Némelyek sértődötten távoznak, becsapva az ajtót maguk mögött.
A probléma addig tart, amíg sajnáltatom magam és elhitetem magammal, hogy "nekem semmi nem sikerül" jobb ha senkihez sem szólok, hanem a saját sebeim nyalogatom és bezárkózom! Kizárok az életemből minden segítséget és sajnáltatva közlik: "Nem kell segítség...ez az én gondom és egyedül kell megoldanom"! Bátran kijelentem, nem fog megoldódni a probléma mindaddig míg el nem mondom és megvilágosodást nem nyerek abban, hogy minden probléma megoldható! A segítőket okkal küldik, Isten senkit nem hagy elveszni csak megméretteti az embert a szeretet minőségében! De ki az az ember aki nem bántott volna olyan embert akit szeret, vagy ne lett volna olyan dolog az életében amikor közölték, hogy "ezt a csatát nem Ön nyerte"?! Minden úton akadnak nehézségek, de amíg elhitetjük magunkkal a negatív gondolatokat és nem tesszük meg az első lépést az ügy javulása érdekében addig nem fog változni az életünk! Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz...."

Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.” (Márai Sándor: Az igazi)

"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam.

Csitáry-Hock Tamás(Mosolyhíd oldaláról)
Van az élet...

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg tudsz állni, és a lélekre figyelsz. De csak akkor tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki a helyén van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat helyükre kell tenni. Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére. És akkor nem lesz hiány. Nem lesz hiány, aminek pótlására millió megoldást próbálsz kitalálni. De a hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés, és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed.

Van ilyen élet.

Azt kívánom Neked,..

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.

Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé.

Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.

Azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.

S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.

Őszintén kimondani."

Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd… Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért, hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat, amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell, ameddig bírod, hisz lehet, hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz. Sosem szabad feladni. Mindig menj tovább és meg fogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél.

"Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is.
Ne hagyd, ...hogy a sötétség kioltsa a fényed.
Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások.
A világot is képes vagy megváltoztatni,ha igazán akarod.
Erőd kifogyhatatlan,bátorságod végtelen.
De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban.

Ma már végre beismerem, ha segítségre van szükségem és, hogy én sem tudom minden kérdésre a választ. A szeretteimmel már hajlandó vagyok őszinte és valódi lenni.
Nem játszom az erős szerepét, mert elég erős vagyok ahhoz, hogy belássam, nem tudok mindent egyedül csinálni, hogy szükségem van segítségre és őszintén hálás vagyok minden segítségért és tanácsért."

"Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet szép!" (Csernus Imre)

"Ne szaladj el az érzelem elől! Legyél teljesen jelen az érzés számára! Fogadd el! Ha negatív érzelemről van szó, ne menekülj el előle, ne szaladj a hűtőszekrényhez, hogy valamilyen finomsággal megvigasztald magad, ne kapcsold be a televíziót, hogy elvonja a figyelmedet a problémáról, az érzéstől, ne hívd fel telefon a barátnődet, hogy az érzés intenzitását elvedd azzal, hogy mindent elcsacsogsz neki.
Állj meg és érezd az érzést! Teljes valódal légy jelen benne!
Azt fogod tapasztalni, hogy ha valamivel nem vonod el a figyelmed az érzéstől, vagy nem tolod, nem távolítod el azt magadtól, vagy valami még rosszabb, nem borítod az egészet valaki másnak a nyakába, hanem mozdulatlan maradsz, valóban jelen vagy, és készen állsz az érzéssel szembenézni, akkor annak magjában megtaláld a békét. Amikor nagyon erős emóció ébred benned, maradj úgy, ne mozdulj! Fogadd az érzést, nézz szembe vele...!"

A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az.Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé.

Az élet színpadán könnyezni nem szabad,
bármi történjék, Te csak tettesd magad.
Ha szíved vérzik, mondd azt, hogy boldog vagy
Hogyha bántanak, akkor is csak kacagj.
Kacagj ha öröm, kacagj ha bánat ér,
kacagj a szemükbe akkor, mikor látnak.
De hogyha nem látnak, s csak Te maradtál,
vonulj egy sarokba s csendesen és sírjál.
Felejtsd el a világot, gondold hogy egyedül vagy,
meg fogsz könnyebbülni, s jobban érzed magad.
hogyha elfelejted szomorú sorsodat,
menj vissza a színpadra, s újra tettesd magad!
Bár a szíved vérzik, ők ne gúnyoljanak, csak
Azt lássa mindenki,hogy nagyon boldog vagy.

Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni."

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Wass Albert

Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat. Átélni és kimondani - persze egy adott pillanatban. Azután elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészen a haláláig.

Csernus

Ho'oponopono

"Ha valaki először hallja ezt a szót, azonnal mosolyog! Hát nem varázslatos? Nem érti senki, de mosolyog, és legbelül valami furcsát érez. Valahogy azonnal a szívébe zárja, már csak a szó is valami titkot sejtet, egy titkot, amit magunkban hordunk. Könnyedséget sugall, felhőtlen boldogságot, amit alapból azonnal elutasít a legtöbb ember, mondván, hogy ilyen nem létezik. Mégis megérinti a lelkét, mosolyog, és titkon szomjazza, sóvárogva óhajtja a szeretetet, mert már maga sem tudja mikor és hogyan, de már régen elvesztette önmaga szerethetőségének hitét.

A ho'oponopono egy resztoratív folyamat a csoporton belüli harmónia megteremtésére, a csoportkonfliktus megoldására. A kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika. Lényegében a vita rendezése. A család - vagyis a gyermek: a belső én, az anya: a tudat és az apa: a spirituális szemlélet és a természetfeletti hatalom kapcsolatának helyreállítása. Saját gondolataink tisztítása a körülöttünk levő emberekkel, helyzetekkel, a körülöttünk levő Világgal kapcsolatban. Belső családunk, a gyermek az anya és az apa együtt az isteni Teremtő erő. Ez a hármas egység alkotja identitásunkat. Az ember legfontosabb feladata, hogy megtalálja saját identitását az Univerzumban, de nem felfedezni kell, hanem meghatározni és kibontakoztatni. Újra és újra megteremteni életünket, saját magunkat. Minden amit mondasz, vagy teszel vágyadhoz, kapcsolódik. Ahhoz a dicsőséghez, amit meg akarsz tapasztalni. Vele van, vagy ellene, de soha nincs vége, mert mindig újabb és nagyobb felé törsz. Ebben a folyamatban elérhetővé válik az erő, a mágia, elérhetővé válik Isten.

A Ho'oponopono alapja: megbocsátani önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.

Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.

Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. A problémát a fájdalmas emlékek, személyek, kapcsolatok, helyek, dolgok jelentik. A probléma gyökere a belső családi harmónia hiánya, vagyis a kiegyensúlyozatlanság. Ami a problémát okozta nem a Te hibád, de a Te felelősséged, mert nincs olyan, hogy kívül, minden belül van, ami kivetítődik és tapasztalatoddá válik. Nézz befelé és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól. Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része. Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.

Az értelem nem tudja megoldani ezeket a problémákat, mert azt az érzelem kezeli. Nem kell elemezni ezeket, mert az érzelmek tárháza - belső gyermekünk, Isten ajándéka, ami tisztít. Ő tudja mi történik Veled, tehát közvetlenül Istenhez kell fordulni és kérni, hogy korrigáljon, tisztítson. Belülről lásd magad! Engedd el az ego várakozásait és azt ami van, hagyd, hagy menjen és tedd lehetővé, hogy ez a szeretetteljes folyam elárasszon, idézd meg magadban a szeretetet! Egyszerűen, erőlködés nélkül, könnyedén.

Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a mondatokat:

Szeretlek. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm.

A sorrend nem számít, csak ismételd, ismételd, ismételd, addig, amíg az energia tiszta nem lesz. Csak mondogasd magadnak, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!

Részlet Győri Jutka: Új Mágikus Terápia - avagy a Teremtés naplója című könyvből:

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani." (Paulo Coelho)

ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és
amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz.

N.D.Walsch

"Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz." -Müller Péter

Ne kapj hisztériás rohamot, ha életed hajója néha megbillen egy markánsabb hullámtörésen. Már százszor megijedtél, hogy elsüllyed, és még mindig a nagy vízen hajózol.

Popper Péter

Álmodtam egy színes világot,
Ahol örökké ragyog a Nap,
És nyílnak a tarka virágok
Azúrkék, selymes ég alatt.
Ahol csillog minden pillanat,
Aranyecsettel fest a remény,
Létünk varázsa megmarad
Szívünk féltett rejtekén.
Ahol a béke csendje ihlet,
Lelkünk szirmait kibontja,
A gondolat hatalma éled,
Miénk lesz az idő titka.
Ahol kacagó, piros hajnalból
Lobban fény a szívünkbe,
Nem félünk a holnapoktól,
Mert velünk marad örökre.

" Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd. Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat,amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell ameddig bírod, hisz lehet hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz.
SOSEM SZABAD FELADNI!!!
Mindig menj tovább és megfogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél. "

"Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván." -Ralph Waldo Emerson

Ha egy nő szeret egy férfit,
akkor az a nő él és vidám,
és mindenkivel tud
nevetni, csacsogni és
kedves lenni, mert a
lelkében boldog... A
férfiak nem érthetik azt
meg, hogy a nő csak
abban az esetben érzi
magát függetlennek és
mindenkivel szemben
fesztelennek, ha tudja,
hogy szeretve van. Akkor
lehet. Akkor úgy érzi,
hogy olyan szabad, mint a
madár. De a madár is
visszajön estére a
fészkébe.
Móricz Zsigmond

mikor a gyerek járni tanul, sohasem áll meg, hogy kielemezze, miért esett el. Minden elesésnél automatikusan végbemegy a korrekció, A baba ösztönösen tudja, hogy tanul, ezért sohasem próbál olyasmit megtanítani magának, amit nem ért. A felnőttek viszont életük tetemes részét arra fecsérelik, hogy újra meg újra végigrágják minden egyes hibájukat, abban a hiú reményben, hogy rendszerbe foglalják, amit a valóságban már úgyis rég megemésztettek. Pedig milyen egyszerű volna lemondani saját tanítód szerepéről. Milyen egyszerű volna gyorsan elfordulni a múlttól, hiszen életed a jelenben található." (Dr. Gerald G. Jampolsky)

"A "rossz" dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra elveszíteni, megtanulunk elengedni. Feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé. A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni, ami jön, hiszen EZ a TE ÉLETED..." (ismeretlen)

"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."
/Müller Péter/

“A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken,hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, kivagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”

D. Carnegie

"A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe."

"A dolgok nem akkor lesznek a mieink, amikor üldözzük őket - hanem amikor megengedjük magunknak. A boldogság rendszerint akkor suhan át rajtunk, amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl bennünk, amikor abbahagyjuk az igazság konok, erőszakos üldözését. Hány tudós és felfedező számolt be arról, hogy egy-egy törvényt, képletet megálmodott, vagy valamiféle látomás formájában megjelent előtte, amikor elfáradt már a logikai erőfeszítésben, s a legkevésbé várta. Egy könyv benső igazsága is csak akkor lehet a tiéd, ha megengeded magadnak. Ha úgy veszed a kezedbe, hogy önigazolást keresel benne, s ahol a te eszméidet és elveidet támasztja alá, ott igazat adsz neki, ahol mást mond, azt marhaságnak minősíted, akkor az olvasás fölösleges időpocsékolás, mert lelked nem tágul, a könyv nem érint meg benned mélyebb rétegeket, nem hoz föl belőled rejtett valóságokat; éppen ellenkezőleg: csak önvédelmi mechanizmusodat erősíted vele. Amikor leesünk egónk görcsös akarattal sarkantyúzott lováról, az önfeladás első passzív és szent pillanatában megjelenhet a csoda." Müller Péter

"Ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik. Már nem egy ember a sok közül, nem egy az ismerőseid közül, hanem valaki más. Mert szereted. Egész szíveddel szereted. Gondolsz rá, de nem emberre gondolsz. Látod őt, de nem embert látsz. Ha vele vagy, ha beszélsz vele, ha rád mosolyog, minden, minden más. Nem emberi. Jóval több annál. Pedig tudod, hogy hús-vér ember ő... de mégsem az. Angyal."

Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed... Ha a sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod. Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled. Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz... Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy "vétek", tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó.
Mindent önmagában keres.
S ott is találja meg.....

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.

Alkyoni Papadaki

Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."(V.Szt.János)

Születésünktől kezdve harcolunk valamiért...mindenki harcol...életért, célokért, magáért vagy saját maga ellen, másokért vagy másokkal, érzésekért vagy érzések ellen...minden nyertes vagy vesztes harc egy kilométerkő az élet rögös útján, ezek a kövek mutatják meg, mit jártunk be, mit éltünk át...mindenkinek van szánva egy út, csak harcolnunk kell érte, akinek nincs ereje, az harcoljon az álmokért, az álmok valóra válthatóak, csak igazán hinnünk kell benne... ez elég erőt ad a harchoz bármilyen nehéz is legyen (Szaback)

Életünk során jönnek, mennek az emberek.
Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Felbukkannak valahonnan a kulisszák mögül, s eltűnnek ugyanott.
Jönnek és mennek…
Egy ember van, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Jóban-rosszban maradsz.
„A lelkem a barátom.” Ez egy szamuráj fogadalomból való, a teljes mondat így hangzik:
„Nincsenek barátaim, a lelkem a barátom.”
Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságtól függ.
Ha magamhoz hűséges vagyok, másokhoz is hűséges leszek. Ha magamnak barátja vagyok, másoknak is barátja lehetek. Ha magamban hiszek, másokban is hinni tudok. Ha magamhoz őszinte vagyok, másokhoz is őszinte lehetek.
Ugyanez fordítva is igaz.
Ha magamhoz nem vagyok hű, másokhoz sem lehetek az.
Ha magamnak nem vagyok barátja, másoknak sem lehetek barátja, mert barátságképtelen vagyok. Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívülről csak az jöhet létre, ami bent van.
Ha magamban nem bízok, senkiben sem fogok megbízni.
És ha magamat nem szeretem, senkit sem szerethetek igazán!
Lelkem a barátom!
Akiben ez az élmény felvillan, soha nincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van, akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él.
Akinek a lelke a barátja, annak mindig van társa. Van, aki meghallgatja, és van aki válaszol. Ez a valaki a saját lelke. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja…
És még valamit kap ettől a csodálatos barátjától: jókedvet! Derűt! Akinek a lelke a barátja, annak az arcán megjelenik az , amit Hamvas „tükörsima kedélynek” nevez.
Az ilyen arc – mint sok keleti szobor – belülről mosolyog.

Minden reggel úgy ébredj fel, hogy vannak akik szeretnek téged!
Azoknak az embereknek viszonoznod kell ezt a szeretetet!
úNéha kell az, hogy másokhoz alkalmazkodj és örömet okozz nekik,
mert te is leszel olyan helyzetben amikor szükséged lesz a szeretetre!
Minden embernek szüksége van szeretetre és joga van a boldogsághoz,
amit senki nem foszthat meg tőle!
Ne foszd meg magadat ettől a két dologtól,
mert bármi is történik az élet megy tovább, a problémák előbb utóbb megoldódnak
és tovább kell lépni mert minden nap jön egy új reggel, egy új remény!
Ha van családod és vannak barátaid légy nagyon boldog és tedd őket boldoggá,
mert sok ember nem élhet ezzel az örömmel!
Mindig arra gondolj, ami boldogsággal tölt el és olyankor felejtsd el a rossz dolgokat!
Becsüld meg nagyon azokat, akik igazán szeretnek és ne veszítsd el őket,
hiszen a legnagyobb boldogság az, ha tudod és érzed hogy szeretnek téged!
Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!
Ha úgy alakítod az életed, hogy másoknak is örömet szerzel, hidd el viszonozni fogják neked.
Ja és mindig légy őszinte és légy önmagad!. . .
ez a kettő nélkülözhetetlen ahhoz hogy boldog legyél!
És mindig mosolyogj! Próbálj meg így élni és minden jó lesz:)

Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva. .
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja
Nem az az erős. . aki még egyszer sem bukott el. . .
Hanem ki ezredjére is feláll. . . tudja, hogy küzdeni kell
Nem az az erős, ki még nem kapott egyetlen pofont sem
Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben. . .
Eleshetünk százszor. . . de mindig meg kell találni a kiutat
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat. .
Nem az az erős. . ki mindig bátor és nincs benne félelem
Hanem ki kiálltja: Minden rossz ellenére, Boldog az Életem...

Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!" Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?

"Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más." (Szepes Mária)

Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.

John Grogan

Müller Péter
Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet...Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van./ A békés harcos útja/

Így élj!

Mindig mond az igazat.Használj kedves szavakat.Tartsd meg az ígéreteid.Kuncogj és nevess.LEGYÉL BOLDOG.És persze pozitív.Szeresd a másikat.Mindig legyél hálás.Relaxálj.
Bocsáss meg.Legyél hálás mindazokért amid van..
Próbálj ki új dolgokat.Mindig mondd hogy kérlek és hogy köszönöm.És soha ne felejts el NEVETNI:)
Legyél önmagad!Ne legyél más mint aki vagy.Éld az életed.
Álmodozz...hisz gyönyörű vagy és kivételes.Legyél egészséges.Sportolj.Mosolyogj.Nevess úgy hogy fájjon a hasad.Nézd meg a gyönyörű világot amiben élsz.Vésd az eszedbe hogy milyen szerencsés is vagy.
Úgy éld a napjaid mintha az utolsók lennének.Mond el valakinek hogy mennyire is sokat jelent számodra. Higgy abban amiben hinni akarsz.Hívd fel a barátaid,írj levelet valakinek.Ha szeretsz valakit mondd meg neki míg nem túl késő.Ne itélj meg senkit a kinézete alapján.Olvass könyvet.Ússz a tengerben.Hallgasd a tenger hullámzását

Menj és valósítsd meg az álmaid. Ülj le és élvezd a napsütést.Süss sütit.Irj levelet névtelenül annak akit szeretsz.Soha ne mond azt hogy soha.Menj el futni.Vezesd le a feszültséget,idegességet.NYISD KI A SZEMED...légy szabad,ments életet,élj,neves,szeress.Soha ne tégy kárt magadban.Szerezd meg azt amit meg szeretnél szerezni.Igyál egy zöldteát.Menj a barátaiddal vásárolni.Ebédelj mindig.
Indulj...hisz szabad vagy.Reménykedj.Legyél hős.Tűzz ki célokat.Énekelj.Kockáztass.
Ne hívj egy lányt sohase kövérnek.Egyél gyümölcsöt.Építs homokvárat.Élvezd az egyszerű dolgokat.Táncolj szabadon.Gondolkozz egy kicsit.Rajzolj szivárványt.Nézd a naplementét.Reméld a legjobbat.Legyél egyedi.
ÉLJ...HISZ EGYSZER ÉLSZ.PRÓBÁLJ KI MINDENT AMIT SZERETNÉL...és majd ha öreg leszel,legalább az emlék megmarad...hogy milyen csodás életet is éltél.
DE SOSE ITÉLJ ELÖRE SENKIT.

Wass Albert: Otthon
Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

"Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit. Félünk váltani, búcsúzni, továbbmenni. Félünk az újtól. Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. 'Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja Shakespeare. Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét. Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: 'Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj.' Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. Nevetett a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges. Most már odaát van a Drága, és onnan segít. Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. S tanulom tőle az átváltozás művészetét. Ajánlom, te is tanuld meg. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb." Müller Péter

Az első gyöngyfám. :)

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.

Csernus Imre

‎"Sosincs késő az újrakezdéshez. Mindegy hol vagy, mindegy, merre jártál, hány zsákutcába szaladtál. Az élet az újrakezdésekről szól. Az utazásról. Az út szépségéről. Ha labirintusba tévedtél, lesz egy apró fény, mely kivezet belőle. És ahogy haladsz a fény felé, azt veszed észre, már ki is jutottál. Ha rossz vonatra szálltál, a következő állomáson leszállsz róla. Miért ne tehetnéd ezt az életeddel is?

 Ezek a sorok most nagyon én vagyok!!!!

 

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi-e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett!"

 Az utóbbi időben nagyon aktuális számomra, csak még nem találtam meg az utat.

 

Még egyszer hangsúlyozom, hogy mindig van kiút. Mindig. Ha valaki benne van a kátyúban, oda valahogy eljutott, vagyis belesétált. Ha pedig belesétált, akkor abból éppúgy ki is tud sétálni, mert megvan a két lába… Ha benn van, de korábban nem volt benne, akkor ezek szerint van egy út…Dr. Csernus

Legutóbbi műveim,  az alsó az szalvétatechnikával készült, próba munka! Ja, a felső, ha valaki nem ismerné fel, az egy mobiltok :).

Kisfiamtól kaptam Anyák Napjára, azt hiszem nem kell kommentálnom, a sorok mindent elmondanak!

anyu

anyu képzeld, megértettem.
megértettem, potom 18 év, te több vagy most.
hogy miért nem lehetsz te oly sokszor énvelem,
hogy ember embert, miért tapos.
anyu képzeld, megértettem.

anyu képzeld, rájöttem.
rájöttem, hogy mi is az, hogy szeretni.
hogy milyen az, amikor valaki aggódik én értem,
hogy milyen is, aggódó embernek lenni.
anyu képzeld, rájöttem.

anyu képzeld, felfogtam azt,
miért kell neked oly sokat dolgozni, olyan messze.
hogy te csak jót akarsz, s nem akarod azt,
hogy a család, mint létforma elvesszen.
anyu képzeld, felfogtam azt.

anyu képzeld, érzem.
érzem, hogy ölelsz, ha nem vagy itt.
hogy két kézzel szorítassz, ugyanúgy, mint kisgyermek,
hogy két kezed szorít, ha nem vagy itt.
anyu képzeld, érzem…

Az utóbbi 1 hónap termése, anyukám segítségével :)

Ez egy álmom, talán, egyszer, valamikor....

Camino

Santiago de Compostela Camino egy 800 kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi részén, pontosan a Tejút alatt húzódik, és amelyet hívők és hitetlenek ezrei járnak végig évről évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan ősi Föld-energiavonal húzódik, s a belőle áradó prána áthatja a zarándokok életét.

Az évszázadok óta misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdődik, és a Pireneusokat átszelve Spanyolország nyugati széléig, az "ismert világ végéig", az Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc, Izabella királynő, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat - Isten dícséretét, szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút "hivatalos" vége a Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos védőszentje.

Lemondás
A helyiek szerint az út maga a cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemről, a görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a fájdalomra és az egyedüllétre.
Az út során ugyanis magára marad.

Napi 25, 30, sőt olykor 45 kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következő állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra. Ellenkező esetben a szabadban kell éjszakáznia, esőben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az első napokban megdöbbentő, elkeserítő és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlődés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsőségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdőszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsőségére tett zarándoklat.


Fájdalom
Ki egyedül, ki másodmagával indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa. Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak. Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek - az utat igazoló kis füzetecskében - pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bőrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit akarnak.
Az első napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tűrnek és küzdenek.

Félelem
Sárga nyilak és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccből elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tűnő szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház, ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tőle, nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén cipők, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek... felesleges holmik, amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.

Látomások
A víziók senkit nem kerülnek el. (Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik alkalmuk az elmélyülésre.) Az egyedüllét és a fáradtság teszi - gondolják eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltől estig maguk vannak, van, aki vigyáz rájuk. Őrangyal, felettes én, szellemi vezető vagy Isten? Sokan azt gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak? Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letűnt korokban járnak és különös történeteket ismernek meg. A főszereplőben magukra ismernek, majd lassacskán azonosítják a mellékszereplőket is... az élet körforgása utat tör magának, és a korábban vak szemek előtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések váltják egymást, és a menetelők már észre sem veszik, hány nap és éjszaka váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események villannak fel a szemük előtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.

Ultreya!
Azaz: bátran, csak tovább! Így biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vasakarattal küzdik végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken.

Mindenki másért indul el: kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért, mások vezeklésből, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.

Akik fontosak az életemben

Lányokkal

Család

Frici :)

Krisztivel

Tündivel

Dávid és Liluska

Lilike

BARÁTOK!

Dávid és Panna

„Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd... Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat,amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból , amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell ameddig bírod, hisz lehet hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz. Sosem szabad feladni. Mindig menj tovább és megfogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél."

Mottóm:

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!... "