Az Önsajnálat a legnagyobb ellenségünk!

" Semmi nem vált ki olyan gyorsan és olyan súlyos depressziót, mint az önsajnálat. Ha a betegségnek ezt az okát állítom a beteg elé, tiltakozik: "Én nem sajnálom magam! Lehet, hogy másoknál így van, de nálam soha." Egyikük dühösen válaszolta: "Segítséget vártam Öntől, de látom, hogy egyáltalán nem érti a problémámat." Némelyek sértődötten távoznak, becsapva az ajtót maguk mögött.
A probléma addig tart, amíg sajnáltatom magam és elhitetem magammal, hogy "nekem semmi nem sikerül" jobb ha senkihez sem szólok, hanem a saját sebeim nyalogatom és bezárkózom! Kizárok az életemből minden segítséget és sajnáltatva közlik: "Nem kell segítség...ez az én gondom és egyedül kell megoldanom"! Bátran kijelentem, nem fog megoldódni a probléma mindaddig míg el nem mondom és megvilágosodást nem nyerek abban, hogy minden probléma megoldható! A segítőket okkal küldik, Isten senkit nem hagy elveszni csak megméretteti az embert a szeretet minőségében! De ki az az ember aki nem bántott volna olyan embert akit szeret, vagy ne lett volna olyan dolog az életében amikor közölték, hogy "ezt a csatát nem Ön nyerte"?! Minden úton akadnak nehézségek, de amíg elhitetjük magunkkal a negatív gondolatokat és nem tesszük meg az első lépést az ügy javulása érdekében addig nem fog változni az életünk! Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz...."

Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.” (Márai Sándor: Az igazi)

"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam.

Csitáry-Hock Tamás(Mosolyhíd oldaláról)
Van az élet...

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Akkor élsz, ha meg tudsz állni, és a lélekre figyelsz. De csak akkor tudod ezt megtenni, ha a lelked rendben van. Ha minden, és mindenki a helyén van, senki és semmi nem hiányzik belőle. Igen, a dolgokat helyükre kell tenni. Az embereket, az érzéseket, mindent a maga helyére. És akkor nem lesz hiány. Nem lesz hiány, aminek pótlására millió megoldást próbálsz kitalálni. De a hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés, és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed.

Van ilyen élet.

Azt kívánom Neked,..

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.

Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik belé.

Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.

Azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.

S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.

Őszintén kimondani."

Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd… Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért, hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat, amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell, ameddig bírod, hisz lehet, hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz. Sosem szabad feladni. Mindig menj tovább és meg fogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél.

"Minden ember különleges. Mindenkiben ott ragyog a fény. Benned is.
Ne hagyd, ...hogy a sötétség kioltsa a fényed.
Ne hagyd, hogy elhitessék veled, hogy kevesebb vagy, mint mások.
A világot is képes vagy megváltoztatni,ha igazán akarod.
Erőd kifogyhatatlan,bátorságod végtelen.
De csak addig, amíg el nem kezdesz kételkedni magadban.

Ma már végre beismerem, ha segítségre van szükségem és, hogy én sem tudom minden kérdésre a választ. A szeretteimmel már hajlandó vagyok őszinte és valódi lenni.
Nem játszom az erős szerepét, mert elég erős vagyok ahhoz, hogy belássam, nem tudok mindent egyedül csinálni, hogy szükségem van segítségre és őszintén hálás vagyok minden segítségért és tanácsért."

"Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet szép!" (Csernus Imre)

"Ne szaladj el az érzelem elől! Legyél teljesen jelen az érzés számára! Fogadd el! Ha negatív érzelemről van szó, ne menekülj el előle, ne szaladj a hűtőszekrényhez, hogy valamilyen finomsággal megvigasztald magad, ne kapcsold be a televíziót, hogy elvonja a figyelmedet a problémáról, az érzéstől, ne hívd fel telefon a barátnődet, hogy az érzés intenzitását elvedd azzal, hogy mindent elcsacsogsz neki.
Állj meg és érezd az érzést! Teljes valódal légy jelen benne!
Azt fogod tapasztalni, hogy ha valamivel nem vonod el a figyelmed az érzéstől, vagy nem tolod, nem távolítod el azt magadtól, vagy valami még rosszabb, nem borítod az egészet valaki másnak a nyakába, hanem mozdulatlan maradsz, valóban jelen vagy, és készen állsz az érzéssel szembenézni, akkor annak magjában megtaláld a békét. Amikor nagyon erős emóció ébred benned, maradj úgy, ne mozdulj! Fogadd az érzést, nézz szembe vele...!"

A múlton rágódva nyalogatod a sebeidet, amik valóban fájók lehetnek, de ezzel már nincs mit tenni. Elmúlt. Megváltoztathatatlan. Átgondolhatod százszor, felteheted ezerszer a mi lett volna ha kérdést, ezzel nem fog változni semmi. Semmi! Bezárt ajtó mögött élsz. Olyan ez, mint egy levegő nélküli szoba. Friss levegőt csak Te engedhetsz be ebbe a szobába. A múlt emlékei alapján cselekszel, reagálsz sohasem a jelenre felelsz. Nem veszed észre, hogy ez a helyzet már nem az.Soha ne nézz hátra, sohase foglalkozz a múlttal, ami elmúlt az örökké elmúlt, és a jövőre se gondolj, hiszen ami még nem jött el, az nincs itt. Ahogyan ugyanabba a folyóba sem tudsz kétszer belelépni, az életed is ugyanolyan: ez a nap már nem a tegnap és nem a holnap. Sose cipelj magaddal semmit a múltból a múlt nincs többé.

Az élet színpadán könnyezni nem szabad,
bármi történjék, Te csak tettesd magad.
Ha szíved vérzik, mondd azt, hogy boldog vagy
Hogyha bántanak, akkor is csak kacagj.
Kacagj ha öröm, kacagj ha bánat ér,
kacagj a szemükbe akkor, mikor látnak.
De hogyha nem látnak, s csak Te maradtál,
vonulj egy sarokba s csendesen és sírjál.
Felejtsd el a világot, gondold hogy egyedül vagy,
meg fogsz könnyebbülni, s jobban érzed magad.
hogyha elfelejted szomorú sorsodat,
menj vissza a színpadra, s újra tettesd magad!
Bár a szíved vérzik, ők ne gúnyoljanak, csak
Azt lássa mindenki,hogy nagyon boldog vagy.

Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni."

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
Wass Albert

Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat. Átélni és kimondani - persze egy adott pillanatban. Azután elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészen a haláláig.

Csernus

Ho'oponopono

"Ha valaki először hallja ezt a szót, azonnal mosolyog! Hát nem varázslatos? Nem érti senki, de mosolyog, és legbelül valami furcsát érez. Valahogy azonnal a szívébe zárja, már csak a szó is valami titkot sejtet, egy titkot, amit magunkban hordunk. Könnyedséget sugall, felhőtlen boldogságot, amit alapból azonnal elutasít a legtöbb ember, mondván, hogy ilyen nem létezik. Mégis megérinti a lelkét, mosolyog, és titkon szomjazza, sóvárogva óhajtja a szeretetet, mert már maga sem tudja mikor és hogyan, de már régen elvesztette önmaga szerethetőségének hitét.

A ho'oponopono egy resztoratív folyamat a csoporton belüli harmónia megteremtésére, a csoportkonfliktus megoldására. A kapcsolatok gyógyítását szolgáló, egyensúlyt visszaállító spirituális technika. Lényegében a vita rendezése. A család - vagyis a gyermek: a belső én, az anya: a tudat és az apa: a spirituális szemlélet és a természetfeletti hatalom kapcsolatának helyreállítása. Saját gondolataink tisztítása a körülöttünk levő emberekkel, helyzetekkel, a körülöttünk levő Világgal kapcsolatban. Belső családunk, a gyermek az anya és az apa együtt az isteni Teremtő erő. Ez a hármas egység alkotja identitásunkat. Az ember legfontosabb feladata, hogy megtalálja saját identitását az Univerzumban, de nem felfedezni kell, hanem meghatározni és kibontakoztatni. Újra és újra megteremteni életünket, saját magunkat. Minden amit mondasz, vagy teszel vágyadhoz, kapcsolódik. Ahhoz a dicsőséghez, amit meg akarsz tapasztalni. Vele van, vagy ellene, de soha nincs vége, mert mindig újabb és nagyobb felé törsz. Ebben a folyamatban elérhetővé válik az erő, a mágia, elérhetővé válik Isten.

A Ho'oponopono alapja: megbocsátani önmagunknak. Önmagunk teljes elfogadása és feltétel nélküli szeretete.

Célja: kapcsolatba lépni Istennel. Tudatosan átélni a teremtés folyamatát.

Ennek feltétele: a 100%-os felelősség vállalása, vagyis annak elismerése, hogy minden probléma a tudatalattiban elraktározódott emlékekben rejlik. A problémát a fájdalmas emlékek, személyek, kapcsolatok, helyek, dolgok jelentik. A probléma gyökere a belső családi harmónia hiánya, vagyis a kiegyensúlyozatlanság. Ami a problémát okozta nem a Te hibád, de a Te felelősséged, mert nincs olyan, hogy kívül, minden belül van, ami kivetítődik és tapasztalatoddá válik. Nézz befelé és nyilatkoztasd ki ezt a felelősséget azzal, hogy bocsánatot kérsz önmagadtól. Ebben a folyamatban megtisztul, semlegesítődik a negatív energia és ezzel együtt megtisztulnak a Világodban levő dolgok is, mert Világod a tudatalattid része. Minden hibát ki tudsz javítani, ami már megvan, és minden hibát el tudsz hárítani, mielőtt megtörténne.

Az értelem nem tudja megoldani ezeket a problémákat, mert azt az érzelem kezeli. Nem kell elemezni ezeket, mert az érzelmek tárháza - belső gyermekünk, Isten ajándéka, ami tisztít. Ő tudja mi történik Veled, tehát közvetlenül Istenhez kell fordulni és kérni, hogy korrigáljon, tisztítson. Belülről lásd magad! Engedd el az ego várakozásait és azt ami van, hagyd, hagy menjen és tedd lehetővé, hogy ez a szeretetteljes folyam elárasszon, idézd meg magadban a szeretetet! Egyszerűen, erőlködés nélkül, könnyedén.

Mindössze annyi a dolgod, hogy ismételd ezeket a mondatokat:

Szeretlek. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg. Köszönöm.

A sorrend nem számít, csak ismételd, ismételd, ismételd, addig, amíg az energia tiszta nem lesz. Csak mondogasd magadnak, hiszen senki mással, csak saját magaddal van dolgod. A Te felelősséged!

Részlet Győri Jutka: Új Mágikus Terápia - avagy a Teremtés naplója című könyvből:

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.

Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!

Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.

Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.

Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.

De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.

Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.

Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.

Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok!

Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani." (Paulo Coelho)

ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és
amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz.

N.D.Walsch

"Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt, amiket nem akarsz látni; de a szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz." -Müller Péter

Ne kapj hisztériás rohamot, ha életed hajója néha megbillen egy markánsabb hullámtörésen. Már százszor megijedtél, hogy elsüllyed, és még mindig a nagy vízen hajózol.

Popper Péter

Álmodtam egy színes világot,
Ahol örökké ragyog a Nap,
És nyílnak a tarka virágok
Azúrkék, selymes ég alatt.
Ahol csillog minden pillanat,
Aranyecsettel fest a remény,
Létünk varázsa megmarad
Szívünk féltett rejtekén.
Ahol a béke csendje ihlet,
Lelkünk szirmait kibontja,
A gondolat hatalma éled,
Miénk lesz az idő titka.
Ahol kacagó, piros hajnalból
Lobban fény a szívünkbe,
Nem félünk a holnapoktól,
Mert velünk marad örökre.