Abban biztos vagyok, hogy az "ideális" nem egy olyan dolog, ami az önmaga természetes formájában csak úgy megtalálható odakinn. Neki lehet veselkedni, el lehet kezdeni keresni, de felesleges időpazarlás. Nincs tökéletes társ, nincs dobozból kicsomagolható tökéletes instant párkapcsolat. Minden csak attól függ, hogy a két fél mennyi energiát tesz bele abba, hogy ők maguk élhetőbbé és komfortosabbá tegyék azt a természetes tökéletlenséget, ami kettejük között van. És szerintem ennyi az egész. Olyan sem létezik, hogy mindkét fél pontosan ugyanazt az érzelmi intenzitást éli át egyazon időben. Mindig van valaki, aki éppen jobban rajong, jobban szeret, jobban akar. De ez sem baj. Probléma akkor van, ha ez mindig csak egy emberre korlátozódik és ezt mindig ugyanaz a fél éli meg. Szóval nem gond az, ha most úgy érzem, hogy én vagyok az, aki jobban szeret, hisz tisztában vagyok azzal is, hogy jön majd a társam és átveszi tőlem ezt a szerepet arra az időre amikor éppen nekem lesz szükségem több szeretetre. Ha vizuálisan kellene lefestenem, akkor az a kép jelenne meg előttem, hogy a kapcsolatunk egyik végén ülök én, a másik végén ül ő. Egymás felé nézünk, mosolygunk és játszunk... Libikóka.... Egyszer én vagyok fenn, egyszer ő, de egyikünk sem vesztegel odalenn túl sokáig. Így kéne ennek működni.