" Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd. Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat,amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból, amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell ameddig bírod, hisz lehet hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz.
SOSEM SZABAD FELADNI!!!
Mindig menj tovább és megfogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél. "

"Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván." -Ralph Waldo Emerson

Ha egy nő szeret egy férfit,
akkor az a nő él és vidám,
és mindenkivel tud
nevetni, csacsogni és
kedves lenni, mert a
lelkében boldog... A
férfiak nem érthetik azt
meg, hogy a nő csak
abban az esetben érzi
magát függetlennek és
mindenkivel szemben
fesztelennek, ha tudja,
hogy szeretve van. Akkor
lehet. Akkor úgy érzi,
hogy olyan szabad, mint a
madár. De a madár is
visszajön estére a
fészkébe.
Móricz Zsigmond

mikor a gyerek járni tanul, sohasem áll meg, hogy kielemezze, miért esett el. Minden elesésnél automatikusan végbemegy a korrekció, A baba ösztönösen tudja, hogy tanul, ezért sohasem próbál olyasmit megtanítani magának, amit nem ért. A felnőttek viszont életük tetemes részét arra fecsérelik, hogy újra meg újra végigrágják minden egyes hibájukat, abban a hiú reményben, hogy rendszerbe foglalják, amit a valóságban már úgyis rég megemésztettek. Pedig milyen egyszerű volna lemondani saját tanítód szerepéről. Milyen egyszerű volna gyorsan elfordulni a múlttól, hiszen életed a jelenben található." (Dr. Gerald G. Jampolsky)

"A "rossz" dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra elveszíteni, megtanulunk elengedni. Feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé. A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni, ami jön, hiszen EZ a TE ÉLETED..." (ismeretlen)

"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...) Először is, föl kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten."
/Müller Péter/

“A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken,hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, kivagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”

D. Carnegie

"A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe."

"A dolgok nem akkor lesznek a mieink, amikor üldözzük őket - hanem amikor megengedjük magunknak. A boldogság rendszerint akkor suhan át rajtunk, amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl bennünk, amikor abbahagyjuk az igazság konok, erőszakos üldözését. Hány tudós és felfedező számolt be arról, hogy egy-egy törvényt, képletet megálmodott, vagy valamiféle látomás formájában megjelent előtte, amikor elfáradt már a logikai erőfeszítésben, s a legkevésbé várta. Egy könyv benső igazsága is csak akkor lehet a tiéd, ha megengeded magadnak. Ha úgy veszed a kezedbe, hogy önigazolást keresel benne, s ahol a te eszméidet és elveidet támasztja alá, ott igazat adsz neki, ahol mást mond, azt marhaságnak minősíted, akkor az olvasás fölösleges időpocsékolás, mert lelked nem tágul, a könyv nem érint meg benned mélyebb rétegeket, nem hoz föl belőled rejtett valóságokat; éppen ellenkezőleg: csak önvédelmi mechanizmusodat erősíted vele. Amikor leesünk egónk görcsös akarattal sarkantyúzott lováról, az önfeladás első passzív és szent pillanatában megjelenhet a csoda." Müller Péter

"Ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik. Már nem egy ember a sok közül, nem egy az ismerőseid közül, hanem valaki más. Mert szereted. Egész szíveddel szereted. Gondolsz rá, de nem emberre gondolsz. Látod őt, de nem embert látsz. Ha vele vagy, ha beszélsz vele, ha rád mosolyog, minden, minden más. Nem emberi. Jóval több annál. Pedig tudod, hogy hús-vér ember ő... de mégsem az. Angyal."

Felnőtt akkor leszel, ha a hibákat önmagadban keresed... Ha a sorsodért nem a körülményeidet okolod, hanem önmagadat. Felnőtt akkor leszel, ha életedért - és mások életéért is - a felelősséget magadra veszed. Ha nem ítélkezel senki felett, még önmagad felett sem, mert nem vagy még alkalmas rá. Nem látsz tisztán - és ezt tudod. Felnőtt akkor leszel, ha a háborút a saját önző, vak és hazug éned ellen viseled. Felnőtt akkor leszel, ha tudod, hogy a Nap benned süt, és ha kívül sötétség van, te is hibás vagy, mert nem világítasz... Egy felnőtt ember, ha meghallja ezt a szót, hogy "vétek", tudja, hogy nem másokról, hanem róla van szó.
Mindent önmagában keres.
S ott is találja meg.....

Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.

Alkyoni Papadaki

Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."(V.Szt.János)

Születésünktől kezdve harcolunk valamiért...mindenki harcol...életért, célokért, magáért vagy saját maga ellen, másokért vagy másokkal, érzésekért vagy érzések ellen...minden nyertes vagy vesztes harc egy kilométerkő az élet rögös útján, ezek a kövek mutatják meg, mit jártunk be, mit éltünk át...mindenkinek van szánva egy út, csak harcolnunk kell érte, akinek nincs ereje, az harcoljon az álmokért, az álmok valóra válthatóak, csak igazán hinnünk kell benne... ez elég erőt ad a harchoz bármilyen nehéz is legyen (Szaback)

Életünk során jönnek, mennek az emberek.
Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. Felbukkannak valahonnan a kulisszák mögül, s eltűnnek ugyanott.
Jönnek és mennek…
Egy ember van, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Te is változol, nem is keveset, de te vagy az, aki a legtovább marad.
Jóban-rosszban maradsz.
„A lelkem a barátom.” Ez egy szamuráj fogadalomból való, a teljes mondat így hangzik:
„Nincsenek barátaim, a lelkem a barátom.”
Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságtól függ.
Ha magamhoz hűséges vagyok, másokhoz is hűséges leszek. Ha magamnak barátja vagyok, másoknak is barátja lehetek. Ha magamban hiszek, másokban is hinni tudok. Ha magamhoz őszinte vagyok, másokhoz is őszinte lehetek.
Ugyanez fordítva is igaz.
Ha magamhoz nem vagyok hű, másokhoz sem lehetek az.
Ha magamnak nem vagyok barátja, másoknak sem lehetek barátja, mert barátságképtelen vagyok. Ha magammal nem vagyok harmóniában, másokkal sem lehetek, mert kívülről csak az jöhet létre, ami bent van.
Ha magamban nem bízok, senkiben sem fogok megbízni.
És ha magamat nem szeretem, senkit sem szerethetek igazán!
Lelkem a barátom!
Akiben ez az élmény felvillan, soha nincs egyedül. Van kivel megbeszélni a dolgát. Van, akire számíthat, ha bajban van. Társa van akkor is, ha egy barlangban él.
Akinek a lelke a barátja, annak mindig van társa. Van, aki meghallgatja, és van aki válaszol. Ez a valaki a saját lelke. Ha lehunyja a szemét, akkor is jó társaságban van. S ha erőre van szüksége, megkapja…
És még valamit kap ettől a csodálatos barátjától: jókedvet! Derűt! Akinek a lelke a barátja, annak az arcán megjelenik az , amit Hamvas „tükörsima kedélynek” nevez.
Az ilyen arc – mint sok keleti szobor – belülről mosolyog.

Minden reggel úgy ébredj fel, hogy vannak akik szeretnek téged!
Azoknak az embereknek viszonoznod kell ezt a szeretetet!
úNéha kell az, hogy másokhoz alkalmazkodj és örömet okozz nekik,
mert te is leszel olyan helyzetben amikor szükséged lesz a szeretetre!
Minden embernek szüksége van szeretetre és joga van a boldogsághoz,
amit senki nem foszthat meg tőle!
Ne foszd meg magadat ettől a két dologtól,
mert bármi is történik az élet megy tovább, a problémák előbb utóbb megoldódnak
és tovább kell lépni mert minden nap jön egy új reggel, egy új remény!
Ha van családod és vannak barátaid légy nagyon boldog és tedd őket boldoggá,
mert sok ember nem élhet ezzel az örömmel!
Mindig arra gondolj, ami boldogsággal tölt el és olyankor felejtsd el a rossz dolgokat!
Becsüld meg nagyon azokat, akik igazán szeretnek és ne veszítsd el őket,
hiszen a legnagyobb boldogság az, ha tudod és érzed hogy szeretnek téged!
Használd ki azt az időt amikor boldog lehetsz, mert kerülhetsz olyan helyzetbe amikor már túl késő!
Ha úgy alakítod az életed, hogy másoknak is örömet szerzel, hidd el viszonozni fogják neked.
Ja és mindig légy őszinte és légy önmagad!. . .
ez a kettő nélkülözhetetlen ahhoz hogy boldog legyél!
És mindig mosolyogj! Próbálj meg így élni és minden jó lesz:)

Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva. .
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja
Nem az az erős. . aki még egyszer sem bukott el. . .
Hanem ki ezredjére is feláll. . . tudja, hogy küzdeni kell
Nem az az erős, ki még nem kapott egyetlen pofont sem
Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben. . .
Eleshetünk százszor. . . de mindig meg kell találni a kiutat
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat. .
Nem az az erős. . ki mindig bátor és nincs benne félelem
Hanem ki kiálltja: Minden rossz ellenére, Boldog az Életem...

Reggel, mielőtt kinyitjuk a szemünket, állítsuk be az agyunkat arra, hogy ma egész nap jó dolgok történnek majd velünk. Mondjuk végig magunkban ezt a rövid szöveget: „Jó reggelt kívánok magamnak és mindazoknak, akiket szeretek, és akikkel ma csak találkozni fogok. Odavezetek egy fénysugarat a lábujjaimhoz, végigvezetem az egész testemen, és mosolyog minden pici sejtem, örül a mai napnak. Ma valami jó történik!” Próbáljuk ki – és tényleg valami jó fog történni! A saját egyetemi hallgatóimmal is csináltam ilyen kísérletet, igen meggyőző végeredménnyel. A gondolat, a tudat hatalma valóban teremt. Ha meg akarjuk találni ennek az összefüggéseit a modern kvantumfizikában, akkor egész nyugodtan menjünk utána, mert megtaláljuk. A szemünk persze mindent magába fogad, és viszi hátra a tarkólebenybe az információt – de ha az agyunk azt az üzenetet kapta, hogy ma jó dolgok történnek majd, akkor csak jókat keres. Meg van ígérve, te üzented meg – hol van az a jó? És egyszer csak valóban észrevesszük az apró, örömteli dolgokat! Egyszerűen kinyílik bennünk a pozitív érzelem, jobb lesz az energia-háztartásunk. Ezt mindenki kipróbálhatja saját kísérlet keretében is. Egy hétig minden reggel tegyük be a teremtő tudatunkba, hogy ma valami jó történik, közben figyeljük a közérzetünket, a lelkiállapotunkat, a velünk történt eseményekről pedig írjunk naplót - és rá fogunk jönni, hogy ez így igaz. Ha nem hiszünk másnak, higgyünk önmagunknak, a saját tapasztalatainknak!" Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?

"Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat. Csak ez számít, semmi más." (Szepes Mária)

Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától, még akkor is, ha az olyan lüke, mint a miénk - írtam. - Marley arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerű dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hűségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: Marley a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya – bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk- képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hűség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerűség. Öröm.

John Grogan

Müller Péter
Tudom, hogy egy jó szó és egy jó beszélgetés sokat ér. Még többet egy ölelés, de a te gondodat soha nem fogja egy másik ember megoldani. Még a legnagyobb szeretettel sem! Csak te magad tudod. Más nem válthat meg. Ne is várd, senkitől. Találd meg önmagadat, a benső derűdet. Tudj beszélgetni magaddal. Érezd jól magad egyedül is.

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet...Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van./ A békés harcos útja/

Így élj!

Mindig mond az igazat.Használj kedves szavakat.Tartsd meg az ígéreteid.Kuncogj és nevess.LEGYÉL BOLDOG.És persze pozitív.Szeresd a másikat.Mindig legyél hálás.Relaxálj.
Bocsáss meg.Legyél hálás mindazokért amid van..
Próbálj ki új dolgokat.Mindig mondd hogy kérlek és hogy köszönöm.És soha ne felejts el NEVETNI:)
Legyél önmagad!Ne legyél más mint aki vagy.Éld az életed.
Álmodozz...hisz gyönyörű vagy és kivételes.Legyél egészséges.Sportolj.Mosolyogj.Nevess úgy hogy fájjon a hasad.Nézd meg a gyönyörű világot amiben élsz.Vésd az eszedbe hogy milyen szerencsés is vagy.
Úgy éld a napjaid mintha az utolsók lennének.Mond el valakinek hogy mennyire is sokat jelent számodra. Higgy abban amiben hinni akarsz.Hívd fel a barátaid,írj levelet valakinek.Ha szeretsz valakit mondd meg neki míg nem túl késő.Ne itélj meg senkit a kinézete alapján.Olvass könyvet.Ússz a tengerben.Hallgasd a tenger hullámzását

Menj és valósítsd meg az álmaid. Ülj le és élvezd a napsütést.Süss sütit.Irj levelet névtelenül annak akit szeretsz.Soha ne mond azt hogy soha.Menj el futni.Vezesd le a feszültséget,idegességet.NYISD KI A SZEMED...légy szabad,ments életet,élj,neves,szeress.Soha ne tégy kárt magadban.Szerezd meg azt amit meg szeretnél szerezni.Igyál egy zöldteát.Menj a barátaiddal vásárolni.Ebédelj mindig.
Indulj...hisz szabad vagy.Reménykedj.Legyél hős.Tűzz ki célokat.Énekelj.Kockáztass.
Ne hívj egy lányt sohase kövérnek.Egyél gyümölcsöt.Építs homokvárat.Élvezd az egyszerű dolgokat.Táncolj szabadon.Gondolkozz egy kicsit.Rajzolj szivárványt.Nézd a naplementét.Reméld a legjobbat.Legyél egyedi.
ÉLJ...HISZ EGYSZER ÉLSZ.PRÓBÁLJ KI MINDENT AMIT SZERETNÉL...és majd ha öreg leszel,legalább az emlék megmarad...hogy milyen csodás életet is éltél.
DE SOSE ITÉLJ ELÖRE SENKIT.

Wass Albert: Otthon
Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

"Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit. Félünk váltani, búcsúzni, továbbmenni. Félünk az újtól. Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk, pedig muszáj lesz. 'Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja Shakespeare. Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól. Ő nagy átváltozó művész volt. A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét, mint egy színész a sok-sok szerepét. Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: 'Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen. Mert mindenem fáj.' Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. Nevetett a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep, és nem végleges. Most már odaát van a Drága, és onnan segít. Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. S tanulom tőle az átváltozás művészetét. Ajánlom, te is tanuld meg. Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb." Müller Péter