"A
dolgok nem akkor lesznek a mieink, amikor üldözzük őket - hanem amikor
megengedjük magunknak. A boldogság rendszerint akkor suhan át rajtunk,
amikor a legkevésbé várjuk, s a megértés fénye is akkor villan föl
bennünk, amikor abbahagyjuk az igazság konok, erőszakos üldözését. Hány
tudós és felfedező számolt be arról, hogy egy-egy törvényt, képletet
megálmodott, vagy valamiféle látomás formájában
megjelent előtte, amikor elfáradt már a logikai erőfeszítésben, s a
legkevésbé várta. Egy könyv benső igazsága is csak akkor lehet a tiéd,
ha megengeded magadnak. Ha úgy veszed a kezedbe, hogy önigazolást
keresel benne, s ahol a te eszméidet és elveidet támasztja alá, ott
igazat adsz neki, ahol mást mond, azt marhaságnak minősíted, akkor az
olvasás fölösleges időpocsékolás, mert lelked nem tágul, a könyv nem
érint meg benned mélyebb rétegeket, nem hoz föl belőled rejtett
valóságokat; éppen ellenkezőleg: csak önvédelmi mechanizmusodat erősíted
vele. Amikor leesünk egónk görcsös akarattal sarkantyúzott lováról, az
önfeladás első passzív és szent pillanatában megjelenhet a csoda."
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése